Rólunk írták

Ha el is fogy az ivóvíz, akkor is a turistáktól várnak megváltást a kihaló magyar zsákfalvak

Számos apróközség fekszik Borsod-Abaúj-Zemplén megye északi területein, melyek lakosságszáma néha a húsz főt sem éri el. Többségükben zsákfalvak, idősödő lakossággal és általában szerény infrastrukturális körülményekkel, viszont annál vonzóbb környezeti adottságokkal. Az utóbbi időben érdekes tendencia ütötte fel a fejét ezen aprófalvak többségében: manapság keresve is nehéz eladó ingatlanra találni a településeken, pedig van, ahol a vizet is lajtoskocsival hozzák, térerő is alig van. Helyszíni riport szakadt utakról, üres házakról, napelemparkokról.

Van egy képzeletbeli vonal Borsod-Abaúj-Zemplén megye térképen Putnok és Sátoraljaújhely között: mintha az ember lakta világ itt félig véget érne, északabbra már alig találunk nagyobb településeket. Erdős dombok, közöttük apró, szinte lakatlan falvak uralják ezt a vidéket, melyet északról már csak a szlovák határ szegélyez. Pedig az ország ezen része természeti kincsekben igen gazdag, itt fekszik például az Aggteleki Nemzeti Park a híres cseppkőbarlangokkal, vagy Rudabánya is, amit legalább a tankönyvekből sokan ismernek.

A Napi.hu meglátogatta Borsod megye ezen részét. A látogatásunk apropója az volt, hogy megismerjük ezt, a Budapesttől közúton, a képzeletbeli vonaltól délre eső környező településektől lakosságszámban messze lévő világot, hogyan is boldogulhatnak itt az emberek, milyen jövőkép vár ezekre az elszórt, az elmúlt évek demográfiai adatai alapján kihalásra ítélt falvakra.

Épp ezért a legkisebb települések közül azt a négy falut néztük meg, ahol kiemelkedők a környezeti adottságok, amiket lassan az itt élők sem háborgatnak: a körülbelül hét állandó lakossal bíró Debrétére, az Aggteleki Nemzeti Park (ANP) közvetlen szomszédságában fekvő, 12-13 főt számláló Teresztenyére, az Országos Kéktúra részét képező, 32 fős Tornabarakonyra, valamint a szintén az ANP által határolt, nagyjából 23 lakosú Tornakápolnára.

Közvetlenül az utolsó fagyok visszahúzódása után érkeztünk, az olvadó hó és jég csurgaléka épp feltöltötte a láthatóan megviselt jó néhány autóutat. Az elmúlt években felújított főbb útvonalak ugyan jó állapotban maradtak, a mellékutak viszont több esetben is személyautóval már-már járhatatlannak tűnnek.

Teresztenye

Teresztenyére Kánó felől érkezve, Szőlősardó előtt pár száz méterrel kellett elfordulni észak felé a zsákfaluhoz. A település felé tartva, rögtön jobb kézre egy kis tavacska, amellett kiépített üdülőhely, a domboldalon legelésző lovak, valamint egy nyúlfarm a falu elején. A búcsúzó téli hidegben csak minden negyedik ház kéményéből szállt fel füst, jelezve, hogy a harminc parasztház háromnegyede üresen állhat. Vasárnap a koradélutáni órákban csupán egyetlen helyi lakost láttunk, egy idősebb hölgyet, aki éppen a kertjéből sétált vissza a lakásába.

Teresztenye egy különösen szép völgyben, három oldalról dombokkal körbevéve közvetlenül a nemzeti park szomszédságában helyezkedik el. De hiába a kihalt utcakép, az ingatlanpiac itt is sajátos.

„Körülbelül 12-13-an élnek a településen, bár nagyjából 26 fő a bejelentett lakosok száma. Az utóbbi években számos ingatlant vásároltak fel nálunk. 10 millió forint alatt már nem is nagyon kapni házat. Úgy emelkedtek meg az áraink, hogy a szomszéd településeken még mindig fele ennyibe kerül az ingatlan” – mondta Brogli Attila, Teresztenye polgármestere hírportálunk érdeklődésére.

A falu vezetőjétől megtudtuk, hogy infrastrukturálisan jól áll a település. Kiépült az ivóvíz- és szennyvízrendszer, van gázszolgáltatás, jó a telefonos lefedettség és hamarosan a vezetékes internethálózat is elérhető lesz a községben. Művelik a szántóikat, juhokat, lovakat, nyulakat, szárnyasokat tartanak, valamint pisztrángot szeretnének telepíteni a tavukba. Mindenképpen fontosnak tartják a turizmus fellendítését ifjúsági táborok, esetleg esküvők szervezésével. A koronavírus-járvány azonban az ő terveiket is időben némileg elhúzta.

„Olyan gazdasági tevékenységet kell folytatnunk, amiből helyben meg lehet élni és nem kell a városba bejárni a munka miatt, vagy akár oda is költözni. A helyben lévő munkahelyek és bevételek biztosítása a falu fennmaradásának záloga” – tette hozzá a polgármester.

 

Tornakápolna

Teresztenyétől északkeletre, a dombokon túl fekszik Tornakápolna, de légvonalban hiába nincs két kilométerre egymástól a két falu, közúton 23 kilométert kell menni, nagyot kerülve Perkupa felé, a településre Szinpetrin keresztül vezet az út, ami leginkább arról híres, hogy ott található a világ legnagyobb könyve. A Szinpetrin áthaladó, jó minőségű, karbantartott aszfaltút képe arrafelé teljesen megváltozott: Tornakápolnába érve a sárból és az olvadó hóból csak alig látszott ki a szétkopott aszfalt.

A házsorok viszont erős kontrasztot adnak az úttal: a község épületeinek a java régi, de felújított, jó állapotban lévő parasztház. Meglepő volt látni napelemparkot és napelemeket a házak tetején. A falu református temploma kicsit távolabb esett a település központjától, és szinte teljesen eltakarták a körülötte növekvő fák. A településre érve csend és nyugalom fogadott minket, egy lélek sem volt az utakon.

A zsákfaluban a KSH legfrissebb adatai szerint mintegy 23 fő él, 1980-ban még ötvennél is többen laktak itt. Több oldalról az Aggteleki Nemzeti Park határolja, így a falu környezete talán Magyarország legszebb helyei közé tartozik, érkeztünkkor csak az élet hiányzott belőle.

A falu polgármesterével, Doszpoly Lóránddal sikerült ugyan felvennünk telefonon a kapcsolatot, szerettünk volna érdeklődni a falu jelenlegi helyzetéről, valamint a jövőképéről, ő azonban elzárkózott az interjútól.

A település a közelmúltban egyébként akkor került bele a hírekbe, amikor 2017-ben a polgármesterből és a két képviselőből álló önkormányzat feloszlatta magát, így időközi választásokat kellett kiírni. Ugyanazon év november 30-án csütörtökön a választói névjegyzékben még 22 szavazópolgár szerepelt Tornakápolnán, 3 nappal később a szavazás vasárnapján azonban már 40 fő, még így is kevesebb, mint ’80-ban. A voksolást aztán a korábbi- és jelenleg is regnáló polgármester, Doszpoly Lóránd nyerte 24 szavazattal.

Tornabarakony

Torna az is, de -kápolnától Tornabarakony autóval 35 percre érhető el, ha valaki újra átmegy Szinpetrin, majd tovább hajt Tornaszentandrás felé, azon áthaladva pedig befordul a Tornai-dombság szíve felé. A Barakonyi-patak völgyében fekvő zsákfalu kivételes helyzetben van, hiszen keresztülhalad rajta az Országos Kéktúra útvonala. A falu polgármestere szerint részben a természeti adottságoknak köszönhetően a falu lakossága az elmúlt két évben 19 főről 32 főre gyarapodott.

„Kiemelkedő természeti szépséggel vagyunk megáldva. Az itt lakók szerelmesek ebbe a kis faluba. Az a célunk, hogy megőrizzük a települést, mint pihenőfalut. Községünkben egyre többen vásárolnak ingatlant az ország legkülönbözőbb pontjairól. Az pedig külön öröm számomra, hogy már egy 3 gyermekes család is letelepedett a faluban”  – mondta hírportálunknak Molnár János, a település polgármestere.

A faluvezető szerint a község gazdaságát tekintve inkább mezőgazdasági, de a néhány hobbiból tartott lovon kívül más állat nincs a faluban, jobbára csak a helyi erdőkön és szántókon folyik a munka. A fejlődés kulcsa véleménye szerint a turizmus lehet. 2008 óta a falu civil szervezetei és az Önkormányzat különböző programokat, ifjúsági és családi táborokat, népművészeti találkozókat szerveznek településük ismertté tétele érdekében. A különböző táborok alkalmanként 30-40 főt, a népművészeti találkozó pedig a közel 200 fellépő mellett, mintegy 700-800 vendéget vonzanak. Az ilyen események alkalmával látszik leginkább, hogy miben van még a falunak szüksége fejlődésre.

„A különböző programok időtartama alatt nagyon sok ember igényelne szállást a faluban, a szálláshelyeink száma viszont nem túl nagy. Mindemellett gondot jelent ilyenkor az ivóvíz véges mennyisége is. Mivel vízbázisunk kimerült, tartálykocsival hordják nekünk a vizet, abból töltik fel a víztározónkat. A mobilhálózatok térereje sem erős, valamint a vezetékes internetet is csak a közeljövőben vezetik be hozzánk. A legfájóbb pont azonban az ide vezető út elhanyagoltsága. 25-30 éve épült, és azóta csak foltozgatják-toldozgatják. Szükségünk lenne a teljes idevezető szakasz felújítására” – tájékoztatta a Napi.hu-t Molnár János.

Debréte

Tornabarokony után utolsó állomásunk, Debréte felé vettük az irányt. Előbb kátyúkkal szabdalt mellékutakon haladtunk a település felé, a főútra érve azonban kiváló állapotú úttest fogadott minket. A főútról letérve a Debrétére vezető bekötőút is remek állapotban volt, ami a korábbi tapasztalatainkkal szemben igen pozitív élményt hozott.

A legnagyobb meglepetést az aprófalvak között talán Debréte jelentette: a dombok és erdők között a falu felé haladva itt is elbűvölő a táj, pedig messzebb esik az Aggteleki-karsztól mint az eddig meglátogatott települések. Beérve a faluba igen rendezett kép fogadott minket. A község központjában, közvetlenül a templom szomszédsásában főzéshez, sütögetéshez alkalmas, fedett közösségi helyszín volt kialakítva. Az utcák és a közterületek is rendbe voltak téve, valamint számos vadászmotívum gazdagította a település összképét.

„Heten lakunk a faluban életvitelszerűen, bár 14-en vannak ide bejelentve. Többnyire az itt lakók, magunk szépítjük a településünket, de szoktunk kapni közfoglalkoztatottakat is Rakacáról, ahol a körjegyzőségünk központja van. Ők segítenek nekünk. Valamint sokat köszönhetünk az országgyűlési képviselőnknek, Demeter Zoltánnak.” – mondta a Napi.hu-nak Csigó Tibor, a település polgármestere.

A faluvezető beszámolója alapján összesen 22 ház van a településen, javarészt jó állapotban. Az ivóvízellátás helyi kútból saját szivattyúval van megoldva, a csapadékvíz elvezető rendszer megfelelően működik, telefonos hálózati lefedettségük is jó, egyedül a vezetékes internetre várnak még, de a bekötése folyamatban van. Mindegyik háznak van gazdája, többségében vadászok. Csigó Tibor maga is Budapestről költözött ide, mert vadászatai során beleszeretett a község szépségébe és nyugalmába.

A polgármester elmondta azt is, hogy a korábbi, nagyjából 260 főt számláló lakosság a munkahelyek, a bányák megszűnése miatt vándorolt el az elmúlt évtizedekben. Munkalehetőség sajnos most sincs túl sok, viszont a vendéglátás biztosíthatná néhány ember megélhetését.

„Csapatépítő tréningek, erdei táborok szervezése miatt sokan keresnek engem, szálláshelyet azonban jellemzően nem tudunk biztosítani a településen. Ez különösen nagy gondot jelent az évente megszervezett falunap időszakában, amikor 200-250 vendég érkezik a községbe” – közölte hírportálunkkal Csigó Tibor.

Hogyan tovább aprófalvak?

Az általunk meglátogatott települések látszólag hasonló adottságokkal, lehetőségekkel és problémákkal rendelkeznek, azonban hasonló válaszaik is vannak a jelenkor kihívásaira. A polgármesterek beszámolóiból kiderül, hogy a nagyobb településektől – így a több munkalehetőségtől – való távolságukat, amely jelentős oka volt a lakosságszámuk csökkenésének az elmúlt évtizedekben, most megpróbálják az előnyükre fordítani.

A községek mindegyike zsákfalu, szolidabb infrastrukturális körülményekkel, de kiemelkedő természeti adottságokkal. A nyugalom és a feltűnően szép környezet, ami ezeket a falvakat övezi, manapság már embereket vonz a településekre. Sokan vásárolnak házakat, akár hétvégi üdülés céljából, akár vadászházzá alakítás okán. A polgármesterek többnyire a vendéglátásban látják a községek túlélésének kulcsát. Turisztikai fejlesztésekre is egyre több példa akad az aprófalvakban, azonban úgy tűnik, hogy az átütő, a turizmust segítő beruházások még mindig váratnak magukra.

 

www.napi.hu, Kónya Ádám, 2021. április 6. 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kapcsolódó Bejegyzések