Helytörténet

Falunk hosszú történetét próbáltuk összesűríteni az alábbi összeállításban, a teljesség igénye nélkül.

FÖLDRAJZI JELLEMZŐK

Tornabarakony község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, az Edelényi kistérségben, az Északi-középhegységben, azon belül is a Szalonnai-karszt délkeleti lábánál a Tornai-dombság közepén, 200 méteres tengerszint feletti magasságban, a Barakonyi-patak völgyében helyezkedik el.

"Zsákfalu", az egyetlen megközelítési módja aszfalton Tornaszentandrás felől van. Szomszédos települések: Tornaszentandrás, Becskeháza, Tornaszentjakab, Debréte, Rakacaszend, Martonyi és Bódvarákó, melyeket – Tornaszentandrás kivételével - csak erdei földúton, vagy hosszú kerülő úton érhetünk el. A legközelebbi város Szendrő, vagy a határ túloldalán, a hajdani vármegye nevét adó Torna (Turňa nad Bodvou) városa.

GPS koordináták: 48.49172° - 20.8186°

MEGKÖZELÍTHETŐSÉG

Közúton

Tornabarakony Miskolctól a megyeszékhelytől 70 km.  Haladjunk gépjárművel Miskolcról Sajószentpéterig a 26-os főúton, majd itt térjünk rá 27-es főútra és Edelény – Szendrőlád – Szendrő – Perkupa – Bódvaszilas útvonalon haladva érjünk el Komjátiig. Komjátiban a 27-es útról jobbra letérve, térjünk rá a 2629 számú útra és mintegy 3 km-t megtéve folytassuk utunkat Tornaszentandrás felé a 26118 számú úton. Hátunk mögött az Alsó-hegy panorámája, jobbra a Bódva-folyó ártere, balra már a Tornai-dombság lankái előttünk pedig Tornaszentandrás gyöngyszeme, a dombtetőn álló Árpádkori templom láthatók.

Tornaszentandrást elhagyva, egy darabig a Mile- és Juhász-patakok völgyében haladunk, majd egy kis kaptató után elérve a Slokk-tetőt, csodálatos, lombos fákkal teli erdei környezetében, egy hosszú, egyenes, lejtős úton érünk be Tornabarakonyba.

A településünk tömegközlekedési eszközzel (menetrend szerint közlekedő autóbusszal) reggel, délben és délután érhető el.

Vasúton

Legközelebbi vasútállomás Komjátiban, vagy kicsit távolabb, Bódvaszilason található. A vonattal érkezőknek számolni kell azzal, hogy autóbuszos csatlakozás csak a reggeli, déli vagy a koraesti órákban Tornabarakony felé.

MÚLTUNK - JELENÜNK

A Barakonyi-patak völgye már az Árpád-korban is lakott volt. A falut 1427-ben említik először Barakon néven, lakói magyarok voltak. A falu neve személynévi eredetű és alighanem első birtokosát jelzi. A falu a török korban elnéptelenedett, 1678-ban a falut, mint pusztahelyet említik, melyet a Barakonyi család birtokolt egészen a 17. század végéig, leányágon pedig a 20. századig. A család legnevesebb tagja Barakonyi Ferenc (1611–75) költő és politikus volt. A török kiűzését követően 18. századi ura, a Barakonyi családba benősülő Gyulay Ferenc (1674–1728) ezredes (akinek 1703–04-es naplóját jól ismeri a magyar történetírás) próbálta Barakonyt újranépesíteni (1696-tól többször megismételt fölhívásra 1715-ig), mégis az 1715. és 1720. évi összeírások szerint még mindig pusztafalu volt.

Végül is a falu új lakói – ruszin eredetű görög katolikus jobbágyok – 1720-28 között érkeztek, akik hamarosan egy fatemplomot is építettek. A falu újratelepítését a kortárs Bél Mátyás az 1730-as években ekképpen örökítette meg: „Amidőn a vármegye dolgai rendben voltak, magyarok lakták (ti. a falut). Ezek a legutóbbi idők veszedelme által elűzetvén, a sokáig pusztán állott helységet gróf Gyulay – akinek örökös birtoka – népesítette be újra nemrégiben a ruténok egy telepének az ideköltöztetésével.”

A 19. században nagy tölgyerdeit és sertéstenyésztését dicsérik, ekkor még a Gyulai család kezén találjuk. 1851-ben még vagy már 385 lakosa volt. Egy idős helyi lakos elmondása szerint az 1910-es években, a már csak közel 270 lakosra mintegy 500 marhát számoltak. Földjei silányak, a helyiek szavával nyirok (a legigazibb agyag), de legelőik kiválóak voltak. S ez volt megélhetési forrásuk. Az asszonyik Kassára jártak piacozni, a férfiak Rákóra, Tornára a bányákba dolgozni.

A két világháború között még működött görög katolikus népiskolája és továbbképző iskolája. Görög katolikus parókiájához 13 filia tartozott. A falu közösségi élete is elismert volt. Híresek voltak a barakonyi bálok, ahová nem csak a helyiek, de a térség más falvaiból is érkeztek bálozók.

Sajnos a történelem vihara lerombolta e közösség álmát. Trianon új határvonalat húzott, elvágta ezzel azt az éltető, gazdasági köldökzsinórt, ami biztosította a falu megélhetését. 1965-ben bezárt az iskola, 2003-ban a bolt és a kocsma. 2001-ben már csak 28, 2011-ben meg már csak 13 lakosa volt a falunak.

A ’80-as évek vége felé fedezte fel néhány városi család a patakvölgyben megbúvó kis település szépségét. Ingatlant vásároltak, s ezzel szép csendben megkezdődött a falu második korszaka, ami ekkor még nem volt egyértelmű, az őslakosok nem is igazán értették („Mi mennénk el, ha tudnák, ezek meg ide gyünnek! Minek? Mit akarnak itt, ahol semmi nincs?”) Ekkor még az új betelepülőket csak a „gyütt-ment”-nek nevezték. Később, látva a makacsságukat, hogy bizony ezek nem mennek el, lettek a gyütt-mentek „lakók”. S ahogy fogyott az őslakosok száma, 2014-től el kezdett emelkedni a lakók, vagyis az ingatlannal rendelkező, többnyire városi családok száma, akik alapvetően nyaralókká alakítják (át) a régi portákat. Ez már az üdülőfalu korszak.

A lakók számának növekedése, magával hozta a civil gondolkodást is. A kis létszám ellenére új közösségek, érdekcsoportok szerveződtek. Ma a faluban két alapítvány és egy egyesület működik, akiknek célja a falu megmentése, fenntartása.

2020-ban a falu őslakosainak száma 4 fő, az állandó lakcímmel rendelkező lakók száma 17 fő.

LÁTNIVALÓINK

A falu Görög katolikus temploma a 19. században épült, az 1770 táján leégett fatemplom helyén. Az eredeti templom 18. századi berendezése - az ikonosztáz királyi ajtaja kivételével - mind elpusztult a tűzvészben. Jelenlegi ikonosztáza az 1980-as években készült, a szentélyben látható „Szűz a jellel” ikonnal együtt, melyek Kárpáti László munkái.

A falu határában több útszéli keresztet találunk a görög katolikusságra jellemző „pléhkrisztusokkal”. I. világháborús emlékművét 2001-ben faragták újra.

Figyelemreméltóak a falu népi építészeti emlékei. A falu főutcáján álló házak mintegy 100 éves utcaképet hagyományoztak ránk – a kevés oromfalas épület kivételével – a Cserehát vízvetős-füstlyukas nyeregtetejű lakóházait idézik.

A falu határában, a Barakonyi-patak mocsárrétjein nyílik a szigorúan védett kockás liliom.

TÚRAÚTVONALAK

Tornabarakony a Tornai-dombságra jellemző lankáival, erdeivel ideális kirándulóhely kicsiknek-nagyoknak, de az idősebbeknek is. Nincsenek embert próbáló meredélyek, sziklák, de van csend, jó levegő és kényelmesen járható jelzett utak.

Tornabarakonyon halad keresztül az Országos Kéktúra útvonala (bélyegző hely a parókián található). Ha ezt választjuk, elsétálhatunk Rakacaszendre, vagy egy hosszabb út megtételével keresztezhetjük a Szalonnai-hegységet és elmehetünk Bódvarákóra, vagy Bódvaszilasra.