Az alábbiakban szeretnénk tájékoztatást adni azoknak, akik áthaladnak településünkön a Kék Túra útvonalán, akik egy éjszakát töltenek nálunk és akik több napig a vendégeink lesznek.
Szeretnénk megmutatni, hogy akár néhány óra alatt, akár több nap alatt milyen felfedezésre váró természeti és épített értékek találhatóak a településen és a közelében.
Azonban a válasz arra, hogy „Miért éppen Barakony?” nem adható meg egyetlen mondatban, gondolattal vagy látnivalóval.
Bárkit megkérdezünk a helyiek közül, van saját válasza: A csend! A természet közelsége! A régi idők bája! A nyugalom! Az atmoszféra!
Azonban ezek csak részben írják le mit lehet megélni, tapasztalni Barakonyban.
Amit ajánlani tudunk: Gyere el, tölts itt időt és add meg a saját válaszod, hogy Miért éppen Barakony!
A település története:
A Barakonyi-patak völgye már az Árpád-korban is lakott volt. A falut 1427-ben említik először Barakon néven, lakói magyarok voltak. A falu neve személynévi eredetű és alighanem első birtokosát jelzi. A falu a török korban elnéptelenedett, 1678-ban a falut, mint pusztahelyet említik, melyet a Barakonyi család birtokolt egészen a 17. század végéig, leányágon pedig a 20. századig. A család legnevesebb tagja Barakonyi Ferenc (1611–75) költő és politikus volt. A török kiűzését követően 18. századi ura, a Barakonyi családba benősülő Gyulay Ferenc (1674–1728) ezredes (akinek 1703–04-es naplóját jól ismeri a magyar történetírás) próbálta Barakonyt újra népesíteni (1696-tól többször megismételt fölhívásra 1715-ig), mégis az 1715. és 1720. évi összeírások szerint még mindig pusztafalu volt.
Végül is a falu új lakói – ruszin eredetű görögkatolikus jobbágyok – 1720-28 között érkeztek, akik hamarosan egy fatemplomot is építettek. A falu újra telepítését a kortárs Bél Mátyás az 1730-as években ekképpen örökítette meg: „Amidőn a vármegye dolgai rendben voltak, magyarok lakták (ti. a falut). Ezek a legutóbbi idők veszedelme által elűzetvén, a sokáig pusztán állott helységet gróf Gyulay – akinek örökös birtoka – népesítette be újra nemrégiben a ruténok egy telepének az ideköltöztetésével.”
A 19. században nagy tölgyerdeit és sertéstenyésztését dicsérik, ekkor még a Gyulai család kezén találjuk. 1851-ben még vagy már 385 lakosa volt. Egy idős helyi lakos elmondása szerint az 1910-es években, a már csak közel 270 lakosra mintegy 500 marhát számoltak. Földjei silányok, a helyiek szavával nyirok (a legigazibb agyag), de legelőik kiválóak voltak. S ez volt megélhetési forrásuk. Az asszonyik Kassára jártak piacozni, a férfiak Rákóra, Tornára a bányákba dolgozni.
A két világháború között még működött görögkatolikus népiskolája és továbbképző iskolája. Görögkatolikus parókiájához 13 filia tartozott. A falu közösségi élete is elismert volt. Híresek voltak a barakonyi bálok, ahová nem csak a helyiek, de a térség más falvaiból is érkeztek bálozók.
A történelem azonban lerombolta e közösség álmát. Trianon új határvonalat húzott, elvágta ezzel azt az éltető, gazdasági köldökzsinórt, ami biztosította a falu megélhetését. 1965-ben bezárt az iskola, 2003-ban a bolt és a kocsma. 2001-ben már csak 28, 2011-ben meg már csak 13 lakosa volt a falunak.
A település sosem volt jelentős létszámú. Azonban a XX. század második felében gyakorlatilag az elnéptelenedés felé haladt.
Ebben a helyzetben a ’80-as évek vége felé fedezte fel néhány városi család a patakvölgyben megbúvó kis település szépségét. Ingatlant vásároltak, s ezzel szép csendben megkezdődött a falu új korszaka, ami ekkor még nem volt egyértelmű, az őslakosok nem is igazán értették. Ahogy fogyott az őslakosok száma, 2014-től el kezdett emelkedni a lakók, vagyis az ingatlannal rendelkező, többnyire városi családok száma, akik alapvetően nyaralókká alakítják (át) a régi portákat.
A lakók számának növekedése, magával hozta a civil gondolkodást is. A kis létszám ellenére új közösségek, csoportok szerveződtek. Ma a faluban egy alapítvány és egy egyesület működik, akiknek célja a falu megmentése, fenntartása.
Látnivalók a faluban
A falu görög katolikus temploma a 19. században épült, az 1770 táján leégett fatemplom helyén. Az eredeti templom 18. századi berendezése elpusztult a tűzvészben, azonban az eredeti királyi ajtó épségben maradt, jelenleg is megtekinthető. A jelenlegi ikonosztáz az 1980-as években készült, a szentélyben látható „Szűz a jellel” ikonnal együtt, melyek Kárpáti László munkái.
A falu határában több útszéli keresztet találunk a görög katolikusságra jellemző „pléhkrisztusokkal”. I. világháborús emlékművét 2001-ben faragták újra.
Figyelemreméltóak a falu népi építészeti emlékei. A falu főutcáján álló házak mintegy 100 éves utcaképet hagyományoztak ránk – a kevés oromfalas épület kivételével – a Cserehát vízvetős-füstlyukas nyeregtetejű lakóházait idézik.
A falu határában, a Barakonyi-patak mocsárrétjein nyílik a szigorúan védett kockás liliom.
A falutól 2 kilométerre található Szilveszter, az öreg tölgy.
Több mint 300 éves tölgy, melyet a falu lakói „találtak meg” és gondozzák a környezetét.
Az Önkormányzat Értéktár Bizottsága folyamatosan gyűjti és jegyzi a településhez és környezetéhez köthető természeti és épített értékeket.
Látnivalók a környéken
Tornabarakony szűkebb és tágabb környezete, környéke számos unikális programot, túrát, látnivalót kínál.
Az alábbiakban néhányat felsoroltunk a kedvenceink közül.
Tornaszentandrás
Ikerszentélyes katolikus templom
https://www.tornaszentandras.hu/
Bódvarákó, Esztramos hegy
Rákóczi barlang
https://anp.hu/tura/248
Via ferrata
https://vasaltutakesztramoson.hu/
Aggteleki Nemzeti Park
https://anp.hu/
Országos Kék Túra
https://www.kektura.hu/okt-szakasz/okt-25
Szögliget
Szádvár
https://www.szadvar.hu/
Derenk
http://www.derenk.hu/
Martonyi Pálos kolostorrom
https://www.termeszetjaro.hu/hu/poi/rom/martonyi-palos-kolostorrom/67678510/
Még néhány látnivaló…
https://tornabarakony.kornyeke.hu/latnivalok-programok?P=1